A Lokális Klímazónák rendszere
A hősziget erősségét hagyományosan a városban és az ahhoz közeli beépítetlen, így vidékinek tekinthető helyen mért értékek különbségeként értelmezzük. Részletesebb elemzésre azonban ez a megközelítés nem alkalmas, tekintve, hogy egy városi helynek nincs objektív, egyértelmű jelentése. Városnak tekinthető egy térkövezett sétálóutca, városi park, lakótelep, családi házas terület és akár egy iparterület is. Hasonlóan, a vidéki mérőhely környezete is igen változatos, hiszen teljesen más éghajlati vonatkozása van egy mezőgazdasági területnek, erdőnek vagy akár sivatagnak.
Ezekre a problémát oldja meg a Stewart és Oke által kifejlesztett Lokális Klímazónák (Local Climate Zones - LCZ) rendszere. A rendszer a felszín azon fizikai jellemzőit veszi figyelembe, amelyek meghatározóak az adott felszín termikus reakciói szempontjából. Az egyes LCZ-típusokot számszerű paraméterek segítségével különíti el történik. Definíció szerint a Lokális Klímazónák elemei olyan néhány száz métertől néhány kilométerig terjedő területek, amelyek többé-kevésbé egységes felszínborítással, szerkezettel, anyagtípusokkal és antropogén hőkibocsátással jellemezhetők. Mindegyik LCZ-típus jellegzetes hőmérsékleti menettel rendelkezik, amely legszembetűnőbben viszonylag sík és száraz felszín felett, nyugodt és tiszta éjszakákon nyilvánul meg. A rendszerben 10 beépítettséggel (LCZ 1-LCZ 10) és 7 felszínborítással (LCZ A-LCZ G) jellemezhető típus került elkülönítésre. Ez az osztályozás lehetőséget teremt az egyes városrészek termikus viszonyainak elemzésére.